Zala dombok

Zala dombok
Zalai dombok ölelésében..

2011. október 14., péntek

A birs csodálatos gyümölcs….

Az első falat nyers birsalmával hasonlóan járhatunk, mint Hófehérke, megakad a torkunkon. A segítség nem a daliás királyfi, hanem a sok jó recept, amit itt olvashattok.

A birs nagyon tápláló gyümölcs, az aromája és íze csodálatos, nem is beszélve a nagyon magas C-vitamin tartalmáról. ami felülmúlja az almáét, és legnagyobb értéke, hogy hihetetlenül magas a pektintartalma. A pektin pedig fontos szerepet játszik a szervezet méregtelenítésében. Megköti a káros anyagokat, még a radioaktív elemek káros hatását is tompítja. Magas még ásványi só tartalma, és almasavat, csersavat is tartalmaz. Termésének főzete vagy szirupja torokgyulladás, hasmenés gyógyítására alkalmas. A birs nyákoldó, nyugtató hatású. A birs majdhogynem gyógynövénynek számít, lekvár, gyümölcssajt, köret, pazar ivólé és felettébb aromás párlat készíthető belőle. Érdemes felkarolni a hazai kerteknek ezt a "mostohagyermekét".


Nagyon finom tud lenni magában megsütve is. Szeleteljük ujjnyi vastagra a darabokat, süssük meg a szeleteket szép aranybarnára, az alja karamellás legyen, a teteje puha. Esetleg kell alá egy kis víz, attól függ mennyire leveses a birs. Vágott vagy darált mandula, dió, tökmag, napraforgómag, szezámmag – mind jó a tetejére. Önthetünk a megszórt birsszeletekre – ha már megsültek – egy kevés alkoholt, egy mokkáskanálnyit minden szeletre. vagy fahéj, szegfűszeg, vanília is mehet rá ízesítésnek – ki mit szeret. Csurgathatunk rá a végén, ha megsült, egy icipici mézet is. Hogy micsoda illatáradat terjeng a téli estéken ettől a konyhában, ezt nem kell részletezni.

Ivóléhez szeleteljük ujjnyi vastagra a darabokat, főzzük meg egy kevés lében, ízesítsük egy kis fahéjjal, és igyuk meg a levet édesítés nélkül.
Ha viszont csak apróra vágjuk, és héjastul megfőzzük levében, cukor nélkül, a főtt darabokat hozzákeverhetjük párolt zöldséghez. Például sárgarépával, vékonyra gyalult zellerrel pár percig kevés vízzel párolva, apróra vágott nyers hagymával, egy kiskanál hidegen sajtolt olajjal nagyon jól ízesíthető a főtt birs. Illenek egymáshoz az ízeik.

Nagyon sok húsos ételhez lehet birset tenni.
Tepsis hús birsalmával 
Hozzávalók (6 személyre):1 kg sertéscomb, de lehet szarvas comb, egész csirke, vagy pulyka,1 kg burgonya, 2-3 birsalma, só, őrölt bors, 10 dkg vaj.
Elkészítés: a húst sózzuk, borsozzuk, egészben a tepsibe fektetjük, és fólia alatt harminc percig a sütőben pároljuk. Meghámozzuk a burgonyát, hosszúkás darabokra vágva a tepsibe rakjuk a hús mellé. A birsalmát meghámozzuk, magházát kivesszük, hasonló nagyságúra vágjuk, mint a burgonyát, és elrendezzük a burgonyaszeletek között. Sóval-borssal meghintjük, vajdarabokat rakunk a tetejére. Ha szükséges, kevés vizet öntünk alá, és addig sütjük, amíg a hús meg nem pirul, és az alma jó puha nem lesz.

A kisült birsalmából mártást készíthetünk, mégpedig úgy, hogy a kisült birsalmát leturmixoljuk egy kis sült alaplével és egy kis főzőtejszínnel. Egy csipet fahéjjal és szerecsendióval pikánsabbá tehető a mártás.

A káposzta savanyításánál ,a kád fenekére tegyünk egy-két darab fölszeletelt birsalmát, néhány szál tormát, egy marék sót, aztán tegyük bele az első sor káposztát.

Birsalmasajt, ahogy én készítem.


Szép érett birsalmákat negyedekbe, ha nagyobb, akkor nyolcadára vágom, magházuktól megtisztítom, héjával együtt kevés forró vízben puhára főzöm. A vízhez 1/2 citrom levét teszek, hogy világossárga maradjon a birs.
Szűrőkanállal kiszedem és átturmixolom jó pépes állagúra. Ha kell, keveset a léből adhatunk hozzá. Az áttört gyümölcsöt lemérem és 1 kiló anyagra 50 dkg cukrot számolok. 
Az áttört gyümölcsöt széles lábasban 5-10 percig főzöm, amíg olyan sűrű, hogy kavarás közben a lábas alját láthatjuk. Hozzáöntöm a cukrot és gyors tűznél, állandóan kavargatva 15-20 percig tovább főzöm, akkor jó ha hideg porcelántányérba cseppentve a teteje hamarosan bebőrösödik.


Kompótos illetve salátás tálkába öntöm,de lehet puding-, őzgerincforma, mély kistányér stb. A kiöntéssel siessünk, mert gyorsan alvad. Másnap sütőpapírra kiborítom, a tetejére vágott, hámozott mandulát, tisztított diót vagy egy szem aszalt szilvát teszek. Száraz, langyos helyen tartom 2-3 hétig, amíg a külseje egészen megszikkad, 2-3 naponta forgatom.


Celofánpapírba csomagolva száraz helyen tartom. Vékony szeletekre vágva, csemegének fogyasztjuk vagy apró darabokra vágva süteményhez felhasználom.

2011. október 5., szerda

Zalai szőlő, szőlőfajták, szüret, hagyományok…


A zalai tájat mindig is a szőlők tették híressé és emlékezetessé, a magyar kultúrát minden elemében hordozó tájjá: a történelmi Zala megyében 1860-ban 34 000 borházat és pincét számoltak össze.


„A szüret az őszi munkák ünnepe volt. Reggel korán kezdődött és estig tartott. A szőlőt lányok és asszonyok szedték vödrökbe, majd egy fiatalabb férfi hordta a pincébe. (Göcsejben a pincét hajléknak nevezték.) A szüret sok vidámsággal, jókedvvel és sok-sok nótával telt el. Csak délben ettek. A hegyi gulyást legtöbbször szabad tűzön, bográcsban a gazda főzte. (Nem a gazdaasszony!) A szüretelők délidőben ebédeltek a pincében vagy a szabadban, az időtől függően. Legtöbbször egy hordóra tett nagy cseréptálba öntötték a mindig csípősre főzött gulyást és a tálat körülállva, fakanállal ették a gulyást. Másodiknak szilvalekváros kalácsot és perecet fogyasztottak. Este a szüretelők hazavittek egy-egy vödör szőlőt és hazainduláskor kézből ettek még kalácsot.( Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek kiadványból idézve.)”

Én emlékeimben is sok-sok vidám hangulatú szüret él, amikor még összejött a család, a rokonság és a barátok. Egész nap nótaszóval, viccekkel és egymás ugratásával haladt a munka. Este senki nem rohant haza, közösen beszélgetéssel, énekkel és tánccal múlatták az időt.


S azok a régi szőlőfajták, amik erre a vidékre voltak jellemzőek, bizony már csak az emlékeimben élnek. Bár apró szeműek és boruk alsó kategóriás volt, azért nagyon jó ízűek és különleges illatúak, mint az Izabella, Delavári, Saszla, Noah, Kormin, Othelló…
    Ezek a fajták jó fagytűrőek és gombabetegségeknek ellenállóak voltak. Direkt termők lévén rézen, kénen, némi rovarvédelmen kívül mást nem igényeltek, esetleg extra rossz időjárás esetén. Nem kellet agyon permetezni, mint a mostani nemesített fajtákat!
-          Ezen fajták telepítése, pótlásra való felhasználása Magyarországon évtizedek óta tilos, az érvényes Bortörvény rendelkezése alapján tőkéit 2000 végéig ki kellett vágni.
Megint győzött a piacgazdálkodás a hagyományok felett!

A szőlőről gyakran, mint boralapanyagról beszélünk, annak ellenére, hogy az egyik legegészségesebb gyümölcsünk. A frissen szedett gyümölcsben a legtöbb a vitamin, együnk sok szőlőt!


„A népi orvoslás a szőlőt számtalan jó tulajdonsággal ruházta fel. Könnyen emészthető, kiváló vértisztító és vizelethajtó hatásának köszönhetően minden olyan bajra ajánlották, ami nehéz emésztéssel járt, vagy épp annak volt a következménye (pl. székrekedés, vese- és májbajok, vagy aranyér). Az idegrendszer kiváló táplálékának, az elveszett izomenergia pótlójának tartották (gondoljunk csak a szőlőcukorra). Sápadt, vérszegény, rosszul táplált betegeknél, idegesség, szívbaj esetén és női bajok ellenszereként alkalmazták. Tisztító hatásánál fogva köszvény, asztma és reuma kezelésére is használták.”

S ha már unná a család a szőlőevészetet, italkén is be lehet lopni az étrendjükbe, egy kis tejjel, mézzel különlegesen ízletes turmix készíthető belőle. A musttal szemben az előnye, hogy benne van a szőlő héja és a magja is, ráadásul aprítva.


 „A szőlő héjában és magjában koncentráltan található az egészségre jó hatást gyakorló vegyületek. Különösen ajánlott azok számára, akik sokat ülnek a számítógép képernyője előtt. Hatására csökken a szemgyulladás, nő a szem alkalmazkodó, és látóképessége valamint a kontrasztérzékenység.”

 A dzsem is nagyon finom a szőlőből, csak át kell passzírozni, mert a héja és a magja összeáll a tetején. Kompót is készíthető belőle, sőt savanyúságként is remek.
A Dimbes-dombos szőlősorokkal tűzdelt Zalai táj, a dombhátakon sorakozó pincék, azt üzenik mindannyiónknak: látogassunk ide, „hallgassuk” meg tanácsait, értsük meg üzenetét. Ezért ajánlom e szép borvidéket az érdeklődők figyelmébe. 


Ahogy a régi, patrióta nemesek egykor mondták: „Fel, Zalába!”